Augusztus végén rendezték a Visegrad 4 Juniors kerékpárversenyt, amely az első magyarországi ifjúsági világkupafutam volt. Összetettben a dán Tobias Lund Andresen győzött, a német Luca Dressler és a szintén dán Gustav Wang előtt. Mészáros Bence az összetett tizenhatodik helyén végzett.
Hogyan indult a pályafutásod, miként kerültél kapcsolatba a kerékpársporttal?
Szekszárdon ismerkedtem meg a kerékpározással, egy helyi versenyen indultam, majd ezt követően az ottani csapathoz kerültem, amit később a Tipográfia, aztán a KSI követett. 2018-ban Hollandiában szerepeltünk, ahol megkerestünk egy menedzsert, akinek a segítségével a mostani klubomhoz igazoltam.
Mutasd be kérlek a Willebrord Wil Vooruit csapatát! Miben más ez az egyesület, mint mondjuk egy hazai sor?
Elsősorban a versenyzési lehetőség az, amiben nagyon más ez a csapat. Szinte egész Európát bejárjuk, a junior UCI kategóriás viadalok nagy többségén is rajthoz állva. Elég nemzetközi a keret, a hollandok mellett van belga, brit, maláj, szlovák és új-zélandi kerékpáros is a huszonnégy fős sorban.
Mészáros Bence (b)
(Fotó: Kurucz Árpád)
A koronavírus-járvány korlátozásai miatt sajnos rengeteg verseny elmaradt. Hogyan alakult a 2020-as szezonod?
A járványhelyzet miatt sajnos mindössze egyetlen spanyolországi edzőtábort tudtam idén abszolválni, még február végén. Aztán március közepén kiutaztam ugyan Hollandiába, de az aktuális versenyt már nem tudták megrendezni, így jöhettem is haza. A korlátozó intézkedéseket követően a magyarországi viadalokon szerencsére rajthoz tudtam állni. Kiemelten fontosak voltak számomra az országúti bajnokságok. Július végén a mezőnyversenyben második lettem, s bár szerettem volna nyerni, ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel, úgy érzem, hogy kihoztam magamból a maximumot, hisz közel száz kilométert voltunk többedmagammal szökésben. Szijártó Zétény végül jobb volt nálam, megérdemelten győzött. Az időfutamban viszont sikerült megszereznem a bajnoki címet, 47-es átlaggal, 18 másodperc előnnyel, viszonylag erős mezőnyben. Mindössze hárman mentünk 46-os átlag felett, ily módon nagyon elégedett voltam.
Majd jött az első magyarországi ifjúsági világkupa, ahol a legjobb hazai versenyző lettél. Hogyan élted meg ezt a néhány napot?
Már tavaly értesültem róla, hogy lesz idén egy junior világkupafutam Magyarországon. A koronavírus miatt változott ugyan a dátum, de nagyon örültem annak, hogy végül sikerült megrendezni. Az első szakasz egy 95 kilométeres, teljesen sík etap volt. A mezőny érthető okokból végig hektikusan kerékpározott, hisz sokaknak ez volt az első idei komolyabb nemzetközi versenye. Ahogyan beértünk Nyíregyházára, a városi körpályán kezdődött el az igazi harc. Elég technikás volt a penzum, megpróbáltunk rögtön az élre állni, de az egyik kanyarban történt bukás miatt elkeveredtünk és visszább csúsztunk. Az utolsó körben igyekeztem Sánta Ármint előre vinni, így egymás mögött értünk célba. Nem voltunk elégedettek az eredménnyel, de ezen a napon ennyi volt bennünk.
A másnap délelőtti prológ nagyrészt ugyanazon a pályán zajlott, mint az első szakasz körözése. Brutális átlaggal nyert a dán srác és a második helyen záró honfitársa is majdnem tíz szekundumot vert a harmadik helyezettre. Én kaptam tizenkilenc másodpercet, ami annyira nem vészes, de jobb eredményre számítottam.
Délután következett az ibrányi etap. Rövid volt, kissé szeles, emiatt végig elől helyezkedtünk a DKSI-Kontent csapatával egyetemben. Húztuk a mezőnyt, a 47,2-es átlag sok mindent elárul. Sprintelhettem a végén, 14. lettem, összetettben is megtartva a helyem.
Az utolsó szakasz az első naphoz hasonlóan Vásárosnamény és Nyíregyháza között vezetett. Az etap elején nagyon nagy volt a menés, de a táv középső részén kissé megtorpantunk, ennélfogva ismét csak a nyíregyházi körözés indította be a versenyt. Az volt a célom, hogy megtartsam az összetettbeli pozícióm, ami sikerült, még akkor is, ha másfél kilométerrel a vége előtt pont előttem estek el, és onnan már nem tudtam visszaérni a mezőnyre, de a három kilométeres szabály miatt megkaptam a győztes idejét. Ezen a szakaszon Ármin az első tízben végzett és Árvai Kristóf is előkelő helyen jött meg, ami jó eredménynek számít.
Összességében jobb teljesítményben reménykedtünk, bíztunk egy dobogós helyezésben. Ez sajnos nem jött össze, elsősorban nem is az erővel volt gond, mint sokkal inkább a nemzetközi versenyek hiányával. A csapat nagy része még sohasem indult ugyanis ilyen erősségű mezőnyben.
Felső sor (b-j): Mészáros Bence, Nagy Bendegúz Mátyás, Sánta Ármin Konrád, Szijártó Zétény.
Alsó sor (b-j): Árvai Kristóf, Mack Márton, Dér Zsolt szövetségi kapitány.
Miként látod a verseny jövőjét, mennyit profitálhat ebből a magyar kerékpársport?
Szerintem rengeteget profitálhatunk ennek a világkupának a megrendezéséből, pláne akkor, ha hagyománya lesz és újra meg újra megszervezik majd, hisz így felkerülhetünk a nemzetközi térképre, UCI pontokat szerezhetünk és a többi világkupára is lesz esélyünk benevezni. Nem beszélve arról a tapasztalatszerzésről, ami sokat segíthet a magyar versenyzők jövőjét illetően. Jó verseny volt, teljesen elégedett voltam, igaz nekem nem feküdtek annyira a sík szakaszok, de így is sikerült a legjobb magyarként zárnom.
Rövid és hosszú távú terveid a kerékpársportban?
A rövid távú tervekről nehéz most mit mondani, október közepén mentem volna ki Hollandiába, de bejöttek az utazási korlátozások, ezáltal ismételten csak itthon maradok. A 2021-es szezonban olyan teljesítményt kellene nyújtanom, hogy 2022-ben bekerülhessek egy kontinentális csapatba. Felnőttként pedig sokakhoz hasonlóan szeretnék én is profivá válni.
